A Time-Base Corrector az analóg videotechnika kivételesen fontos kiegészítő egysége volt, stabilizálta a gyakran szétesésre hajlamos elektronikus jelet, korrigálta a szinkron, a hang- és a kép esetleges technikai hibáit s így jó minőségben tette láthatóvá, hallhatóvá a nézők számára az üzenetet. Ez az eszköz mára, mint a digitális világban szükségtelen, eltűnt – még mielőtt magyarul meg tudtuk volna rendesen nevezni. A Time Based Art – idő alapú művészet – kategória is az analógból digitálisba forduló kor terméke. Mindazon műalkotások összefoglaló neveként kísérelték meg bevezetni, melyek más módon veszik igénybe a néző idejét, mint a festmény, a szobor, a grafika vagy az épület. Míg utóbbiaknál a nézőtől függ, mennyi időt szán a műre, az időalapú – gyakran médiaművészetnek is nevezett – formánál a befogadás alapvető feltétele, hogy a néző erre határozott időtartamot szánjon saját személyes idejéből, ami alatt a művet feltárja, meghallgatja, megnézi. Idő alapú a zene, a színház, a film, a rádió és a televízió, de idő alapú a digitális technikák elterjedésével megszületett interaktív multimédia, a virtuális valóságok, az augmentált világok, a komputerjátékok és az Interneten létrehozott műalkotások sokasága is. (részlet  kiállítás ismetetőjéből)